Április 21-én tartották meg a Kül- és Biztonságpolitika Első Kézből című előadássorozat első rendezvényét, melyet az Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont indított útjára.
A bevezető előadást Dr. Padányi József mk. ezredes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem megbízott rektora tartotta. Rövid áttekintést kaphattunk a magyar honvédség békemissziókban való részvételéről, amelynek gyökerei a 19. századik nyúlnak vissza. 1893- ban Kréta szigetén hajtották végre az első ilyen akciót, majd 1900-ban, több más európai állammal egyetemben a kínai boxerlázadás leverésénél is jelen voltak. Dél-Vietnám területén is jelentős számú (750 fő) egység állomásozott 1973 és ’75 között. Jelen voltunk még (a teljesség igénye nélkül) Szaúd-Arábiában, Irakban, Angolában, Cipruson (jelenleg 84 fős kontingens), Nyugat-Szaharában, Bosznia-Hercegovinában (jelenleg 155 fő), Albániában és Koszovóban (jelenleg 238 fő).
Az említett helyekről pedig mindig nagy tapasztalattal és feladatunkat pontosan elvégezve távozhattunk. A fő előadást Dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke tartotta, aki életpályájának bemutatásával kezdte beszédét. Ebből megtudtuk, hogy egészen tavalyig folyamatosan képezte magát és újabb tanulmányokat fejezett be sikerrel. A vezérezredes úr elmondta, hogy a Magyar Honvédség feladatai 14 pontban vannak törvényben rögzítve. Ezek közül az egyik legfontosabb a békefenntartás. Jelenleg is 15 országban, 36 féle feladatkörben teljesítenek szolgálatot magyar katonák, ennek a pontnak a szellemében. NATO, EU, EBESZ, ENSZ műveletekben vesznek részt katonáink, összesen nagyjából ezren, mind országgyűlési vagy kormányhatározat alapján. Két fő terület van jelenleg, a Balkán és Afganisztán. A balkánon Boszniában és Koszovóban vagyunk jelen egy KFOR és egy EUFOR műveletben, amelyek fontosságát a Vezérkar főnöke saját maga is tapasztalta korábban. Az előadás fő témája azonban a másik kiemelt terület, Afganisztán volt. Itt 2003 óta folyamatosan növekvő jelenléttel bizonyítjuk rátermettségünket. A kezdetekben még csak egy egészségügyi csoporttal jelentünk meg, ma viszont több műveletben is ott vagyunk.
Az országról általánosságban elmondható, – mondta Benkő Tibor - hogy rendkívül változatos, és nagyon nagy átlagmagassággal bír, így azzal együtt, hogy 4500 km-re van hazánktól, komoly kihívás logisztikailag és pénzügyileg a kint szolgáló katonák ellátása. A vidéket járva sok helyen mintha a 14. században éreznénk magunkat, magas az írástudatlanok száma, és mindenhol az iszlám kultúra jegyei a meghatározóak. A földművelés elmaradott, ám a máktermesztés magas fokon zajlik. Az elhanyagolt úthálózat komoly biztonsági kockázatot jelent a koalíciós erőknek, szinte mindenhol támadástól kell tartani. A legfontosabb viszont, hogy nem a tartományi vagy kormányzati vezetők kezében van a hatalom, hanem a törzsi hadurak kezében. Olyan jelentős mind a mai napig a törzsi kultúra, hogy az ország nagy része előrébb valónak tartja a hadurait vagy családtagjait az állami vezetőknél. Ebben az országban van jelen a Magyar Honvédség mintegy 440 fővel. A legfontosabb helyszín Baghlan tartomány, ahol a Pol-e Kumri városnál található Camp Pannónia táborban működik a Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT - Provincial Reconstruction Team).
Itt 240 fő szolgál. Az ő elsődleges feladatuk a tartomány infrastruktúrájának újjá építése vagy megteremtése. Közvetlen kapcsolatba kerülnek a helyiekkel, ami komoly kockázatot jelent, tekintve, hogy 2006 óta (amikor átvettük a hollandoktól a feladatot) folyamatosan romlik a biztonsági helyzet. A PRT sikerességét gátolja, hogy katonáink nem kapnak elegendő támogatást a civil szférából, ugyanis a magyar cégek, szervezetek nem érdeklődnek a lehetőségek iránt. Jelentős még a szintén ezen a bázison található Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport (OMLT - Operational Mentoring and Liaison Team), melynek feladata egy afgán zászlóalj kiképzése és felkészítése harci feladatok ellátására. Szintén kockázatnak teszik ki magukat, hiszen a tálibok beszivároghatnak ilyen kiképzésre váró csapatokba, és mint az nem egyszer megtörtént, terrorakciókat hajthatnak végre. A vezérezredes úr megemlítette még a Különleges Műveleti Csoportot, melynek feladata a biztonsági kockázatokat rejtő személyek felkutatása valamint a biztonsági kockázatot jelentő eseményekre való figyelemfelhívás.
A Légi Kiképzés-támogató Csoport nem régóta van jelen Kabulban és fő feladatuk az afgán légierő helikopterpilótáinak kiképzése két saját Mi-17-es helikopterrel. Az orosz technika amúgy sem ismeretlen arrafelé így nyugati szövetségeseink is örültek a magyar felajánlásnak. Egy Logisztikai Iskolát is fenntartunk, mely abból a szempontból fontos, hogy az afgán biztonsági erőket a saját lábukra állítva nyugodt szívvel hagyhassuk el az országot, amikor a feladatunk befejeződik ott. Az egyik legsikeresebb feladatunk a Kabuli Nemzetközi Repülőtér parancsnoki pozíciójának betöltése volt, immáron másodszor. A nemzetközi irányítás alatt álló repülőteret félévente másik nemzet igazgatja és felel annak biztonságáért. A sikerességünket példázza, hogy már fel is kértek minket egy újabb 6 hónapos megbízatásra. Baghlan tartományban a folyamatosan romló biztonsági helyzetet jól példázza, hogy 2009- ről 2010-re megháromszorozódtak az incidensek, amik közül egyre több volt a közvetlen, nyílt tűzharc.
Ez elgondolkodtatja az embert, hogy a megfogalmazott céljaink mennyire helyénvalóak. Akarja-e ez a társadalom, hogy megismertessék őket a nyugati kultúrával, hogy nagy nevű egyetemeken tanuljanak gyermekeik? A választ a katona nem tudja, ő csak azt tudja, hogy a parancs és az emberiesség okán neki meg kell teremteni a lehetőséget, hogy az oly sokszor szenvedett nép maga dönthesse ezt el. „El akarjuk érni a célunkat (…..) a cél nem csak egy háború megnyerése.” Az előadás végén a vezérezredes úr kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a kint lévő magyar csapatok (mint az kiderült az előadásából) nem harcoló alakulatok, ezért nem égetik fel például a mákültetvényeket, vagy ezért nem járőröznek tálib ellenállókat kutatva. További kérdés hangzott el a hazatérő katonák pszichológiai kezeléséről illetve támogatásáról, amelyre adott válaszból megtudtuk, hogy a hazatérő katonákat folyamatosan megfigyelik egészségügyi szempontból, és akinek szüksége van rá azt segítik a visszailleszkedésben.
Ezzel kapcsolatban elmondta Dr. Benkő Tibor, hogy a halálesetek, melyek történtek a misszió során, megviseltek néhány bajtársat, ám eddig összesen 2 ember kérelmezte azonnali hazautazását, ami tekintve h több ezren voltak már kint, jó aránynak mondható. Ezzel a mindenkit érzékenyen érintő témával zárult az előadás, mely nagyon informatív volt és első kézből hallhattunk egy olyan háborúról, melyről a média manapság gyakran megfeledkezik, holott fontos feladatot teljesítünk benne.
Frigy Árpád
