Egy szomorú esemény 25. évfordulója hozta felszínre pár hete azt a témát ismét, ami március közepe óta komoly vitatéma felsőbb körökben is. Természetesen a csernobili atomreaktor felrobbanásának évfordulójára gondoltam, és az atomenergia jövője valamint a reaktorok biztonsága körüli vitára, melyet a március 11-ei japán földrengés és szökőár idézett elő.
Olyan folyamatokat indított el a majdnem 9-es erősségű földrengés, amely túlmutat a Japánt ért hatalmas megrázkódtatáson és károkon. Nem túlzok, ha azt mondom világméretű folyamatokat, melyet főleg a környezetvédő csoportok generáltak (a média segítségével). A fukushima-i atomerőműben történt események a zöldek szerint rávilágítanak, hogy olyan biztonsági problémák vannak a világ többi reaktorában, amelyek bármikor hasonló katasztrófához vezethetnek, mint amilyet 1986-ban, a csernobili reaktorban történt gőzrobbanás idézett elő.
Az összehasonlítás véleményem szerint erőltetett, bár tény, hogy a probléma mindkét esetben összefügg az erőmű hűtési rendszerével. Ezen túl viszont nem látok hasonlóságot. 1986-ban egy biztonsági kísérlet és az erőmű hibás konstrukciója (a hiba abban volt, hogy az olcsóság miatt egy instabil technológiát alkalmaztak), míg 2011-ben egy korábban nem tapasztalt méretű természeti katasztrófa okozta azon események láncolatának kezdetét, melyek a szerencsétlen eseményekhez vezettek.
A hűtési rendszerek azonban a jelenleg rendelkezésre álló információk szerint a lehető legmegfelelőbb biztonsági előírásoknak felelnek meg. Dr. Aszódi Attila, a BME Atomenergetika Tanszék tanszékvezetője egyik cikkében azt írja, hogy az atomenergiában alapelv, hogy az esetlegesen felmerülő új információkat a lehető leghamarabb be kell építeni az atomerőművek biztonsági rendszereibe. A fukushima-i baleset hozott felszínre egy ilyen új információt, nevezetesen, hogy akár 14 méteres szökőárra is készülni kell, amennyiben a tengerparthoz közel építünk erőművet. A Fukushima Daiicsi erőművet nagy erejű földrengésre és cunamira is méretezték, ám a márciusi cunami meghaladta azt a méretet, amivel számoltak a tervezés során.
Fontos megemlíteni, hogy a földrengés önmagában nem okozott olyan károkat, ami a megtörtént eseményeket igazolhatná. A rengés következtében a biztonsági rendszerek a terveknek megfelelően leállították a reaktorokat és a hűtésükre beindították a dízel generátorokat. Ezen generátorok mindaddig hibátlanul működtek, amíg a szökőár nagy erővel el nem érte a partokat. Ekkor a generátorok oly mértékben sérültek, hogy nem tudták ellátni a feladatuk, aminek következtében a túlhevülő reaktorokban a felgyülemlett vízgőz berobbant. Ezen új információk alapján szükséges ugyan végigvizsgálni az európai atomerőművek dízelgenerátorait és súlyosbaleset-utasításait, ám erre hivatkozva leállítani a reaktorokat elhibázott döntés lenne.
Aszódi Attila azt is megemlíti cikkében, hogy a csernobili események hatására emelték oly mértékben az előírásokat, hogy a márciusi Japán földrengés nem okozott tényleges reaktor leolvadást és még nagyobb katasztrófát.
A világon jelentős pánik söpört végig, amit nagymértékben a környezetvédő szervezetek gerjesztettek. Tették ezt annak ellenére, hogy az egyik legkörnyezetkímélőbb erőművekről van szó. Az OECD számításai szerint tagországai 3Gt szén-dioxid kibocsátást takarítanak meg évente azzal, hogy atomerőműveket üzemeltetnek fosszilis tüzelésű erőművekkel szemben. 2010-ben a világ 31 országában 442 reaktor üzemelt, amelyek 375 gigawatt energia-termelő kapacitást jelentenek. Ez a világ áramellátásának 16%-át fedezi szén-dioxid kibocsátás nélkül, stabil és megbízható üzemanyag ellátással, ráadásul a megtermelt villamos-energia alacsony áron értékesíthető.
Németországban volt először érzékelhető az atompánik hatása, ám sokan (kül- és belföldi szakértők) megkérdőjelezik az 1980 előtt épült német atomerőművek leállításának jogosságát és indokoltságát. A német áramellátás 26%-át adó erőművek 8 reaktorát állítatta le a berlini kormány, amivel nemcsak 230 millió euró bevételtől esik el, de a legújabb felmérések szerint a lakosság 71%-a szerint is csupán taktikai manőverről van szó. Azonban ez sikertelennek bizonyult, tekintve, hogy a Baden-Württemberg-i tartományi választásokon a konzervatív jelölt elbukott (a Zöld párt jelöltje győzött).
A történtek legfontosabb tanulsága, hogy egyetlen baleset vagy szerencsétlen esemény miatt ne vessünk el az egészet. Nézzük meg inkább, hogy mivel kerülhetjük el a hasonló eseményeket, mit tehetünk még a biztonságunk érdekében és ne féljünk hiszen a szakemberek számára is elsődleges a mi biztonságunk.
Frigy Árpád
A cikk megírásában segítségemre voltak a Mérnök Újság XVIII. évfolyamának 4. számában (2011. április) található cikkek.
