Április utolsó napján került megrendezésre AEGEE-Budapest egyik új projektjének, az ActiVote-nak az idei legnagyobb eseménye. Az előadás fő témája a politikai marketing volt, a meghívott előadó pedig dr. Szánthó Zsuzsanna, a téma szakértője.
A késő délutáni időpont és a másnapi ünnepnap ellenére jelentős számban jöttek el az érdeklődő fiatalok, akik először a projekt vezetőjétől, Fábián Bélától hallhattak néhány információt az ActiVote-ról.
Dr. Szánthó Zsuzsanna előadását azzal kezdte, hogy bemutatta, a pártok ugyanolyan piacon mozognak, mint a termékek. Az a céljuk, hogy minél több választót maguk mellé állítsanak. Ugyan nem kézzel fogható dolgokat árulnak, és nem tudnak a választók előre meggyőződni a minőségről, de így vannak ezzel az utazási irodák és a fodrász üzletek esetében is. Valamint megemlíthetjük, hogy a pártok is mozoghatnak a piaci palettán, mint ahogy tette ezt a Fidesz a 90-es évek közepén, amikor liberális pártból konzervatív polgári párt lett.
De nézzük is, hogy mi az, amit „árulnak” a pártok. Összefoglaló néven értékeket, melyeket több csoportba sorolhatunk.
- Ideológiai értékek: például liberális vagy konzervatív.
- Szociális értékek: a társadalom egy rétegéhez való tartozóság érzése.
- Pragmatikus értékek: kézzel fogható érték, mint például egy rezsi- vagy adócsökkentés.
- Feltételes értékek: az egymással való ijesztgetés („rossz lesz, ha rájuk szavaztok”).
- Vélelmezett értékek: amikor a választó olyasmire számít, amit a párt vagy politikus ugyan nem mondott ki, de ő mégis hozzá köti.
Fontos, hogy a pártok hova pozícionálják magukat ezekben a kérdésekben. Ez lesz az alapja a későbbi kampányaiknak. Eszköztáruk pedig – mint a fentebbi listából leszűrhető – hatalmas. Az egyik legfontosabb pedig a médiával ápolt kapcsolatuk.
A média egyfajta negyedik hatalmi ággá nőtt e ki magát. Az elején még csak tudósított az eseményekről, de manapság már generálja is azokat. Elég csak a sajtótájékoztatókra gondolni. Ha nincsenek jelen a média képviselői, akkor meg sem tartják azt, hiszen nem éri el a célját, mely a tömegek informálása egy vagy több általuk fontosnak vélt ügyben. Ezzel pedig a média irányítani is tudja a figyelmet. Azt az eseményt emeli ki és hallgatja el, amelyiket akarja, vagy amelyik érdekében áll.
Ezt a pártok az események színháziasításával küszöbölik ki. Olyan eseményt vagy üzenetet adnak a médiának, amiről megéri tudósítania.
Haladva a mai tendenciákkal az üzenetek, amelyeket a médiumok továbbítanak egyre rövidebbek és egyszerűbbek. Elég egy-két mondat is, de mindenképpen szükséges egy ábra a szöveg mellé. Ezt hívják videoklip effektusnak.
Sok esetben láthatunk példákat arra, hogy egy egész pártot személyesít meg egyetlen politikusa. Az ő nyilatkozatait a párt hivatalos nyilatkozataiként ismerik el. Extrém esetekben ez odáig fajulhat, hogy a párt nem lesz képes létezni a nevezett politikusa nélkül. Erre volt jó példa Torgyán József és az FKGP.
Az ilyen vezető politikusok mindig is a konkurencia (belső vagy külső) céltáblájának számítottak. Egymás ellehetetlenítése vagy kigolyózása a „karakter-gyilkosság”, melyre a 2006-os őszödi-beszéd a legemlékezetesebb példa.
Egy másik fontos pont a politikai marketing területén, hogy képesek legyünk haladni a korral és az új eszközöket is bevetni. Ilyen lehet a vírus marketing, melynek előnye, hogy olcsó és gyors, viszont megállíthatatlan, valamint a flashmob, ami ha profin csinálják biztos híradós téma.
Kérdésre válaszolva dr. Szánthó Zsuzsanna elmondta, hogy a közvélemény-kutatások sok esetben torzítanak ám ez nem szándékos. Különböző modellekkel lehet ezeket kiszűrni de pontos képet nem lehet kapni, mivel a torzítás a megkérdezettek válaszadásából adódik.
A piackutató cégek nem kockáztatják meg, hogy hazugságon kapják őket. Nem manipulálják a beérkező eredményeket, és a kérdésfeltevéseik se ráutalóak.
Az előadás konklúziója pedig, hogy a politikus is egy termék, melyet elő kell állítani és el kell adni a fogyasztói társadalomnak.
Ezúton is szeretnénk megköszönni dr. Szánthó Zsuzsannának a remek előadást és Komáromi Zsófinak az esemény megszervezését!
Az Európai Unió a területén kívüli államokkal (a szakzsargonban „harmadik állam” néven említik) két- és többoldalú, intézményesített formában tart fent kapcsolatokat. Előbbi együttműködési forma az Európai Unió Szomszédságpolitikájában (EU Neighbourhood Policy) ölt formát, amelynek keretében az EU kétoldalú szerződést köt az adott harmadik állammal.
