Frigy Árpád beszámolója a Diplomats' Club-on való részvételről (2013. már. 06.)
Várakozásokkal teli nap volt március 6-a, mert tudtam, hogy este egy olyan ország képviselőjének előadására megyek amelyik jelentősen megosztja az emberek és az országok véleményét. Izrael nem túl hosszú ám viharos történelme ad okot erre a kettősségre, mely téma hangsúlyosan előkerült a Ilan Mor Nagykövet Úrnál is.
Az rendezvény a szervező Antall József Politika- és Társadalomtudományi Tudásközpont köszöntőjével indult, majd a Magyar - Izraeli Baráti Társaságok vezetője is szólt az egybegyűltekhez. A Nagykövet Úr az előadása elején megemlítette, hogy mennyire aggasztja az idegengyűlölet ami Európa szerte egyre nagyobb mértékben van jelen. Kiemelte, hogy ez a fajta antiszemitizmus csak Európában figyelhető meg. Ezen belül is kitért a magyar vonatkozásra, mely abban különbözik a „nyugat-európaitól”, hogy nem az iszlám vallásúak ellen, hanem a zsidók ellen irányul. Izrael felé az emberek túlnyomó többsége negatív asszociációkat társít, holott a világ technikailag egyik legfejlettebb államáról van szó. Az előadás egyik fontos eleme volt, hogy a kialakult képet árnyalja a Nagykövet Úr.
Ezután egy aktuálisabb nemzetközi témára tértünk át, ami nem volt más, mint az Arab Tavasz. Ez az elnevezés a médiában jól hangzik, ám Izrael számára ez a tél kezdete. Az első probléma a térségben végbemenő eseményekkel, hogy a várakozásokkal ellentétben nem hozza el a demokráciát a forrongó országokba. Legalábbis nem a nyugati típusút, amire az embereket évtizedek alatt lehet megtanítani és nem egyik napról a másikra átállni. A legtöbb térségbeli friss demokráciában a Muszlim Testvériség és a hozzájuk hasonló pártok veszik át a hatalmat a megtartott választások után és ez ijedtséggel tölti el a tel-avivi kormányt.
Az ijedtség oka, hogy a Muszlim Testvériség tervei nem világosak. Kiszámíthatatlan vezetés került az országok élére, akikkel korábban valamilyen megegyezést kötöttek a háború elkerülése érdekében. A megdöntött diktátorok legalább konzekvensek voltak abban, hogy betartották ezeket a megállapodásokat, ám ez a konzekvencia erősen megkérdőjelezhető a Muszlim Testvériség részéről. Ezt az ijedtséget erősíti, hogy a végbement változások nem adtak végleges arculatot az új államformának, mivel a lakosság továbbra is forrong az érintett területeken. Bármikor elindulhat egy újabb lázadás és annak a végkimenetele beláthatatlan. Megfigyelhető, hogy a tömeg diktál és a vezetők engednek. De meddig fognak engedni?
További nehézség az országok etnikai sokszínűsége. Az államhatárok a régi gyarmati időkből maradtak meg és európai kormányok tervezőasztalain készültek, figyelmen kívül hagyva az etnikai és történelmi választóvonalakat. Ahol az államhatárok nem esnek egybe az etnikai határokkal, ott akár államközi konfliktust is generálhat a frissen jött diktátordöntés. Az etnikumok nem mindig a nyugati szabályok szerint játszanak, mint tették azt korábban a megdöntött diktátorok.
Egy további fontos választóvonal pedig az iszlámon belül helyezkedik. Vallásilag ők is tagoltak. Síták és szunniták évszázadok óta harcolnak egymással. Ez egyfelől azt jelenti, hogy Izrael ellenségei nem egységesek, így könnyebb legyőzni őket, ám az ország biztonsági szolgálataira nagyobb terhet ró. Tel-Avivnak pedig folyamatosan fejlődnie kell, hogy fenntartsa saját népe biztonságérzetét.
A muszlim államok Izraelhez való viszonyát nagyban meghatározza a vallás és állam közti kapcsolatuk. Ahol erős a vallási hatalom, ott erősebb a zsidóellenesség, míg ahol inkább világi hatalom van ott békésebb a két ország viszonya.
Ezeket mind összevetve azt mondhatjuk, hogy Izrael érdeke a Jordán király helyén tartása, a Szíriai helyzetbe való nem beavatkozás és az Iránnal szembeni agresszív hangnem. A térséget 3 ország irányítja közvetve: Izrael, Irán és Törökország. Hármólyuk egymáshoz való viszonya nagyban befolyásolja az egész régió helyzetét és békéjét.
A Nagykövet Úr kiemelte Iránt, mint a legveszélyesebb államot a Közel-Keleten. Atombombát épít és eközben hangosan támadja a zsidó államot. Abban a régióban ez nem puszta fenyegetés. Európától eltérően ha valaki ennyiszer ígér valamit (Izrael megsemmisítése), akkor azt be is fogja tartani. Ezért kért minket Őexcelenciája, hogy kicsit nézzük a közel-keleti szemüvegünkkel a helyzetet amikor elemezzük. Akkor látjuk meg igazán, hogy Izrael túlélésre játszik.
Kérdésre válaszolva Ilan Mor elmondta, hogy véleménye szerint a két állam megoldás kikényszerítése lenne a megoldás a helyzetre.
Egy ilyen előadás után kíváncsi lennék az ellen oldal véleményére is. Remélem lesz erre is lehetőségünk.
